Az édesvízű tavak és folyók legnagyobb testű úszómadarai. Az idős példányok csőre vörös, a fiataloké pedig szürke. Ez fontos bélyeg, mivel az elterjedési területen élő más hattyúfajok sárga csőrűek. A bütykös hattyúk teste csónak alakú, lábaik rövidek és erősek. Hosszú, mozgékony nyakukat úszás közben S alakban tartják. A szárazföldön lassan, ügyetlenül totyognak, soha nem távolodnak el túlságosan a víztől. Szárnyaik hegyesek, előrenyújtott nyakkal repülnek. Táplálékukat a víz alatt keresik. Étrendjük főleg vízinövényekből, gyökerekből áll, de férgeket, puhatestűeket és más kisebb állatokatt is megesznek. A költési idejét kivéve társaságkedvelők. Nagy csapatokban élnek a tavak, folyók, folyótorkolatok körül. Párválasztásuk egy egész életre szól. A párok a költés idején harciasan védelmezik fészküket a fajtársakkal szemben. Könnyen szelídíthetők.

Fészek: Növényi anyagokból nádasba, kis szigetekre, tavak mellé, folyó- és patakpartra építik.

Elterjedés: Eurázsiában elszórt populációkban élnek. Észak-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra betelepítették. Hazánkban alkalmi vendégek.

Latin neve: Cygnus olor

Hosszúság: 152 cm-ig

Védettsége: Hazánkban nem védett madár.